Egyetlen férfi

Melegedő - V. Kulcsár Ildikó rovata


Szerző: V. Kulcsár Ildikó
2012. október 15. | Forrás:  50plusz.hu

Idilli volt a kora őszi kert, elégedett és jóllakott a család a sokfogásos, ebéd után. A három felnőtt gyerek meg a párjaik a kerti székeken üldögéltek, beszélgettek, nevetgéltek, a nagypapa lelkesen fényképezte unokáit.

A pici Nóri boldogan totyogott a felnőttek körül - imádta a társaságot -, de a két kisfiú, a nyolcéves Péter meg a hatesztendős Levente sehogy sem tudott nyugton maradni. Rohangáltak, birkóztak, majd amikor a nagyobb előkerített egy labdát, focizni kezdtek. Ő, egy egyesület tagjaként - már a Bozsik kupán is részt vett a csapatával - komolyan akart játszani, de a Kicsi bohóckodott. Okosan felismerte, hogy az unokatestvére jobb nála, tehát messzire elrúgta a labdát, lebirkózta kapuban álló Nagyot, szüntelenül szabálytalankodott. Nagy huncut volt - pontosabban rossz, mint egy ördög -, mert tudta, hogy a kedvességével, a hatalmas dumájával, a szép énekhangjával meg a jókedvével mindenkit levesz a lábáról. Tehát fittyet hányt a felnőttek figyelmeztetéseire, és vihogva szabotálta a játékot, miközben a Nagy majd' megpukkadt mérgében. "Nem tudok rendesen játszani, mert Levente bohóckodik", kiabálta dühösen, mire a nagymama megérezte, hogy rövidesen komoly botrány törhet ki, tehát közbelépett.
- Levente, feltettem a kedvenc Alma együttesed cd-jét, ha gondolod, menj be, és táncolj Nórival, vagy rajzold le a családot, színest is készítettem az asztalra - mondta, mire Levente hurrá felkiáltással rohant a házba.

- Én kivel fogok játszani? - bámult rá felháborodva Péter, aki a hóna alatt a labdával árván ácsorgott a focikapuban.

Az ötvenkilós nagymama először a fiára nézett, majd a vejeire, de látva, hogy a férfinép lustasága égig ér a kiadós ebéd után, elszántan felelte: velem. Amúgy edzésben volt. Kétéves korában focizott először a labdamániás unokájával, és azóta minden találkozásukkor - ami hetente megesett - előkapták a focilabdát. Csakhogy ezúttal nem hozott magával sportcipőt. Egy ideig bírta, hogy papucsban rugdalja azt a rémes, kőkemény bőrlabdát, de egy erős lövés hatására úgy megfájdult a lábujja, hogy abba kellett hagynia.

- No, most mi következünk - állt fel a veje, Péter édesapja, de váratlanul közbelépett a nagypapa. - Szuper volt az ebéd, gyönyörű a terítés, végre nem nekünk kellett főzni, hanem vendégek lehettünk, tehát friss vagyok és csupa energia. Üljön le mindenki, és csodáljátok, mit művelünk mi ketten, Péterrel! Levente - kiabálta a kisebb unokájának -, gyere, te leszel a bíró!
Elkezdődött meccs. A nyolcéves Péter ügyes volt és gyors, a nagypapa lassú, de (tán) még ügyesebb. Dekázott és cselezett, számtalan figurával lepte meg az unokáját, aki elszántan harcolt, de közben boldogan bámulta a nagyapját. "Ilyen csudát! A papa, aki azt mondta, hogy ő már kövér ahhoz, hogy focizzon, mégis játszik velem!" A nagyapa olyan jól bűvészkedett a labdával, hogy az egész család azt ordítozta, hogy hajrá Péter, Levente még csalt is egy kicsit bíróként, hogy az unokatestvére győzzön. Döntetlenre álltak, amikor a nagyapa váratlanul abbahagyta a játékot.

- Egyezzünk ki abban, kis barátom, hogy mindketten bomba jók vagyunk - nyújtott kezet az unokájának, mire az egész család tapsolt, Levente pedig rázendített a "We are the champions" - ra. Péter morgott egy ideig, mert egy csöppet sem volt fáradt, de a taps és dal hatására boldogan konstatálta, hogy nem győzte le őt a valaha remekül focizó nagyapja, aki a meccs után csöndesen szuszogott a nappaliban, majd a feleségéhez fordult. "Pompásan éreztem magam, de most induljunk! Hagyjuk magukra gyerekeket, hadd beszélgessenek egy jót nélkülünk!"
- Hú, de fája derekam! Kérlek, vezess te, mert annyira szúr, hogy menten megőrülök! - nyögte a kocsiban, amikor végre kettesben maradtak. Aztán az este derékborogatással telt. A nagyapa nyögött, morgott, szentségelt, a nagymama pedig angyali türelemmel cserélgette a borogatást, majd együtt kitalálták, hogy jobb lenne az éjszakát a padlón töltenie, talán jót tesz a sajgó derekának. Amikor éjfél körül a nagyapa sűrű nyögések kíséretében elhelyezkedett a kemény parkettra fektetett vékony matracon, a feleségéből - aki remekül érezte magát a pihe-puha ágyukban - kitört a nevetés.

- Mondd, édesem, normálisnak tartod magad? Miért rendeztél ekkora focibemutatót, ha most a földön fetrengsz, és a csillagokat látod fájdalmadban?

- Örömet akartam szerezni az unokánknak...

- Ez sikerült, Péter elámult az ügyességedtől - jelzem, én is -, de akkor sem értem, hogy miért épp most? Eddig kitartóan hajtogattad, hogy nem focizol, mert túlsúlyos vagy.

- Miért? Hát azért, hogy a fiunk, de főleg az elpuhult vejeink lássák...

- Könyörgöm, mit?

- Azt, hogy egyetlen férfi van a családban!

Szerző:Forrás:Megjelent:
V. Kulcsár Ildikó50plusz.hu2012. október 15.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Aranyér

Aranyér: kis duzzanattól a súlyos szövődményekig

Kellemetlen, de nem veszélyes betegség az aranyér, ám nem árt odafigyelni rá és kezelni. Nem csupán a kellemetlen tünetek és a fájdalom miatt, de egy aranyeres krízis akár azonnali sebészi beavatkozást is követelhet.

tovább

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Praktikák:

Étrendminták

Étrendminták
tovább

50plusz.hu Fórum

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések