Azt, hogy minden egyes óra, amit a tévé előtt töltünk, 22 perccel csökkenti a várható élettartamunkat, ausztrál kutatók számolták ki. A tanulmány 2011-ben jelent meg a British Journal of Sports Medicine című folyóiratban. Aki kitartóan napi hat órán át nézi a televíziót, ezzel akár öt évvel is megrövidítheti az életét, ami azért már tétel.
Az eredmény úgy jött ki, hogy a kutatók elemzésnek vetették alá 11 ezer felnőtt életmódját, és figyelembe véve azt, hogy például a mozgáshiány, az elhízás köztudottan rizikófaktor több betegség szempontjából is, megállapították, hogy a tévénézés milyen mértékben csökkenti az életesélyeket.
Tévészex
Kezdjük azzal, hogy a televízió veszélyezteti a szexuális életet. Ki gondolná pedig, hiszen a műsorok tele vannak rejtett vagy nem is annyira rejtett szexualitással, amelyek éppen inspirálóan hathatnának. Például egy közösen megnézett esti szerelmes film! Csakhogy a tévénézés csupán látszólag közös tevékenység. Megnéztük, nem beszélünk róla, ideje aludni... jó éjszakát!
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Vagy e kérdésnek egy másik aspektusa: óhatatlanul összehasonlítjuk magunkat azokkal az utolérhetetlenül szép emberekkel, akik e filmek főszereplői szoktak lenni. Amikor aztán önkritikusan a tükörbe nézünk, az sem növeli a késztetést.
Szívbaj
Ha több mint két órát tévézünk naponta, az növeli az infarktus kockázatát – ez derült ki brit tudósok vizsgálatából, amelyben négy éven át kísérték figyelemmel 4500 ember életét. Eredményeiket a Journal of the American College of Cardiology folyóiratban publikálták. Azokhoz képest, akik két óránál kevesebbet tévéztek, 48 százalékkal magasabb mortalitási adatokat produkáltak azok, akik legalább négy órát töltöttek a készülék előtt. Az ok banális: valószínűleg a mozgás hiánya, amely köztudottan kedvez az elhízásnak, a koleszterinszint emelkedésének, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának. Ezek mind növelik az infarktus valószínűségét.
De miért hizlalna a televízió? Azért, mert nem a szobabicikli nyergében ülve szoktuk nézni, hanem inkább egy kényelmes fotel mélyéről, és az élvezet teljességéhez bizony a nassolás is hozzá tartozik. Nehéz is lenne ellenállni a késztetésnek, amit pedig csőstül kapunk az arcunkba a fogyasztásra biztató tévéreklámokból. És mivel a nassolók vonzódnak a cukros ételekhez és italokhoz, az is érthető, ami egy 1970 és 2011 közötti vizsgálatok eredményeit elemző metaanalízisből derült ki: a két óránál több napi tévézés 20 százalékkal megnöveli a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Ha már a nassolásról van szó, említsük meg, hogy a televízió bizony barátja az alkoholnak és a cigarettának is. Egy kísérlet igazolta, hogy ha a képernyőn isznak (főleg, ha pozitív szereplők), az ivásra csábítja a nézőt is. Ugyanez igaz a cigarettára is, bár az már elég keményen le van tiltva a képernyőről, de a márkák valahogy mindig utat találnak a megjelenésre.
Figyelem, alvás
A televíziós szokásaink nagyban befolyásolják a figyelmünket. Minél inkább hozzászokik agyunk a mozgalmas képek folytonos nézéséhez, annál kevésbé tudunk tartósan egy dologra koncentrálni. Különösen igaz ez azokra, akik le sem teszik a távirányítót, hanem gyakorlatilag folyamatosan kapcsolgatnak csatornáról csatornára, amíg csak el nem álmosodnak. A tévé segít neki elaludni – mondják. Pedig ez tévedés: a televízió nem segíti az alvást.
Először is azért, mert fáraszt ugyan, de nem altat, viszont későn alszunk el, ha sokáig nézzük. Másodszor pedig azért, mert ha a tévé mellett alszunk el, akkor túl sok a fény, nincs elég sötét ahhoz, hogy rendben termelődjön az elalvást és az alvás ritmusát szabályozó melatonin hormon. Különösen zavaróak a villódzó fények, amilyeneket például egy meccsközvetítés vagy egy thriller gyors képváltásai produkálnak. Az ilyesmi bizony inkább nyugtalanító álmot hoz, nem pihentetőt.
Az következik-e mindebből, hogy rövid úton szabaduljunk meg ettől az életveszélyes szörnyetegtől, a televíziókészüléktől? Mondjuk, dobjuk ki egyszerűen az ablakon? Ennyire radikális megoldásra azért nincs szükség. Elég az is, ha sikerül határok közé szorítanunk a tévénézést, több szakértő heti két-három órát javasol mint maximumot - felnőtteknek. Ha gyerekről van szó, hatéves korig egyáltalán nem kellene tévéznie, azután sem kellene átlépnie a heti két órát.
Legjobban: