Amikor a csont pálcikaként roppan...


Szerző: Pilling Róbert
2011. január 5. | Forrás:  HáziPatika.com

Hatszázezer nő és háromszázezer férfi. Ennyi embert érint hazánkban a csontritkulás. Közülük minden hatodik évente legalább egyszer eltöri valamelyik csontját. Vajon mit kell tudni a csontritkulás okozta törésekről?

Az oszteoporózis önmagában nem fájdalmas, különösebb panaszokat nem okoz - ám előrehaladott állapotban a csontok már a legkisebb behatásra is az üveghez hasonlóan roppannak, törnek. Kétségtelen tény, hogy a csontritkulás legnagyobb kockázata a csonttörésekben rejlik, éppen ezért a terápia elsődleges célja ezek megelőzése a szakorvosok szerint.

De pontosan mekkora probléma is ez? A hivatalos magyar szakmai ajánlásban foglaltak szerint 2000-ben az Európai Unióban az oszteoporózissal kapcsolatba hozhatóan 3,79 millió csonttörés történt, melyből közel 900 ezer volt a különösen nagy kockázatú csípőtörés. Az ajánlás természetesen hazai adatokat is közöl: nálunk évente 30 ezer csigolyatörés mellett 12-12 ezer csípőtáji és felkartörés, valamint 37 ezer csuklótáji törés következik be.

A statisztikát tovább rontja az a körülbelül 92 ezer egyéb törés is, amelyet szintén a csontritkulás miatt szenvednek el honfitársaink. Sőt figyelembe kell vennünk azt is, hogy közel félmillióan érintettek a csigolyák kisebb-nagyobb mértékű megroppanásában illetve törésében. A statisztikához szükséges adatokat öt éven át, 1999 és 2003 között gyűjtötték, és a frissesség ellenére elképzelhetőnek tartják, hogy azóta kismértékben ugyan, de tovább romlottak a számok.

Csípőtörés - halálos ítélet?

A modern oszteoporózis-kezelés új reményeket adhat minden érintett betegnek, ám nem árt tisztában lenni a betegség okozta törések kockázataival sem. Ezek közül is talán a legveszélyesebb a csípőtáji törés. Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján az ilyen törést elszenvedők közül minden ötödik ember a törés bekövetkezését követő évben meghal. De mi a helyzet hazánkban?

Az Orvosi Hetilap 2008. évi 11. számában megjelent kutatás szerint a csípőtáji törések (ide sorolódik a combnyaktörés is) rendkívül nagy kockázatú állapotok. Természetesen sokat számít az, hogy mennyi idő elteltével jutnak megfelelő ellátáshoz a balesetet szenvedők, valamint hogy milyen életkorúak és fizikai állapotúak, de a számok minden csoportban lesújtóak. A balesetet követő első héten a betegek 1,7 százaléka, 30 napon belül 9 százaléka, míg az első évben 30,7 százaléka meghal. Mivel a felmérés a csontritkulással összefüggésbe hozható törések 2000. évi előfordulásait vizsgálta, lehetőség nyílt megnézni, milyenek a kilátások ötéves távlatban. Sajnos nagyon rosszak: öt év múlva az ilyen beteg közül alig minden harmadik volt még életben, körülbelül 62 százalékuk sajnos elhunyt. Más adatok szerint az ilyen törések túlélőinek mintegy fele élete végéig ellátási segítségre szorul, tehát életminősége jelentősen csökken, és csupán minden ötödik beteg gyógyul meg teljesen.

Észrevétlen baj, amelyet a szívünkre veszünk

Érdekes, hogy a csigolyatörések legnagyobb részét egyszerűen nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy ezek többsége lassan, fokozatosan alakul ki, és rejtve marad. Szakirodalmi adatok szerint mindössze a törések 10%-át vesszük észre azonnal, főleg azért, mert akut tüneteket okoz. Az első csigolya megroppanása után a második már négyszer-ötször gyakrabban következik be, így a kockázat két-három csigolya törése után akár a húsz-harmincszorosára is nőhet. A sors fura fintora, hogy a szinte észrevétlen törés más helyen vezet súlyos, akár az életünkbe kerülő problémát: a szakszerűen csigolyakompressziónak nevezett problémától szenvedők keringési eredetű halálozása a normál (nálunk sajnos amúgy sem alacsony) átlag mintegy háromszorosa.

Gyengül a kar, sérül a váll

A felkar törése a fiatal, egészséges emberek körében elég ritkák. Idősebb korban azonban a reflexek csökkennek, ezért egy esetleges eséskor már kiesik az alkar nyújtotta védelem, így az erőhatás közvetlenül a felkart éri. A csontritkulás következtében megritkult csontszövet az ízület közelében lesz a leggyengébb, és ilyenkor már nem képes elviselni a rá ható erőt. Ezért a felkar ilyen jellegű törése főleg az idősebbekre, ezen a csoporton belül is a csontritkulástól szenvedőkre jellemző. S hogy mennyire? Nemzetközi adatok szerint százezer emberre száztíz ilyen eset jut. Hazánkban az egészségbiztosítótól származó adatok szerint az ötven év feletti korosztályban összesen évi 11.690 eset fordul elő. Ezen belül a nők évi 8.3450, a férfiak 3.340 esetben szenvednek felkartörést.

A váll egyéb töréseit is ideszámítva ezek a számok már sokkal magasabbak: nők esetében évi 12.960, míg férfiaknál 6.270 esettel találkozunk évente.

Elriasztó számok. Ugye Ön nem szeretne a statisztika részéve válni? Tegyen meg minden a csontritkulás megelőzésért! Ha már erre nincs lehetősége, forduljon orvoshoz, akivel megbeszélheti a leginkább testhezálló terápiát. Tudta, hogy már olyan kezelést is választhat, amelyet mindössze évente egy alkalommal kell alkalmaznia?

Szerző:Forrás:Megjelent:
Pilling RóbertHáziPatika.com2011. január 5.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Lélek

Lelki segítőink hada

Pszichológus? Pszichiáter? Terapeuta? Hogy tudjuk, kihez is kell fordulnunk, ha baj van, tekintsük át a mentál-egészségügyi szakemberek tevékenységeit!

tovább

Tippek:

A fájdalomcsillapítás orvosi szakértelmet igényel, és elfedhet fontos tüneteket, ezért szomszédtól, ismerőstől csak abban az esetben fogadjon el ajánlott gyógyszert, ha ismeri, és orvosa egyetértésével használta már!

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések