- Akkor nem látom többé a gyerekeimet, és a Bayern München meg a Barcelona lelkén fog száradni a korai halálom - gondolta Melinda, majd hátradőlt az anyósülésen. De a következő percben mégiscsak rásandított a sebességmérőre, és amikor meglátta, hogy kilencvennel repesztenek a Veres Péter úton, megint kiabálni kezdett.

- Nem vagy normális! Megéri egy meccs, hogy karambolozzunk? Vagy bemérjen egy rendőr, és a gatyánkat fizessük ki büntetésre?

A férje nem válaszolt rögtön - bár a sebességet sem csökkentette -, de néhány perc múlva visszakérdezett. - Hány éve ülsz mellettem a kocsiban? Közel harminc. És hányszor karamboloztunk? Egyszer sem. No, látod... Értsd meg, napok óta készülök arra, hogy megnézzem a Bayern München - Barcelona meccset! A "Barcának" fogok drukkolni, de tudom, a Bayern győz majd... A meccs miatt jöttem el korábban a munkahelyemről, mindent ehhez igazítottam. Aztán te belecsicseregted a telefonba, hogy menjek érted a céghez, mert színházba kell mennünk. Mert egy középiskolai osztálytársad rendezte a darabot, és nem teheted meg... Egyébként én, a szófogadó, segítőkész marha, szépen érted is mentem, végigültem a színházat, és lemaradtam az első félidőről.

- De megölsz! - visította Melinda, amikor úgy kanyarodtak be a kicsi mátyásföldi utcájukba, mintha egy hatsávos autópályán söpörtek volna, majd amikor végre lefékeztek a házuk előtt, hatalmasat sóhajtott. - Túléltük. De ezt az utat nem fogom megbocsátani se a Barcelonának, se a Bayernnek, se neked!

- Meg fogod bocsátani, ha meglátod, micsoda meglepetéssel várlak otthon! - nevetett a férje. - Mondtam, hogy eljöttem korábban a munkahelyemről, és délután gondoltam egy nagyot, készítettem magunknak egy mennyei vacsorát. Neked már csak tálalnod kell. Kivételesen nem az ebédlőben fogunk enni, hanem a tévé előtt. Rendben? - mondta, miközben "békepuszit" cuppantott a felesége arcára.

- Nem szeretek késő este enni - gondolta Melinda, de ezt már nem mondta, látva a férje diadalmas arcát. Aztán a házba lépve, meg is hatódott egy kicsit. Az ebédlőasztalon jénai tálban rántott hús, egy másikban a kedvence, a görög tzatziki...

- Láthatod, nem csináltam magyaros köretet, mert akkor azt mondtad volna, hogy éjszaka nem eszel hizlaló kaját - mondta a férje elégedetten, majd bekapcsolta a tévét. - Még tart az első félidő, de már vezet a Bayern, a fenébe! - kiáltotta, aztán le sem véve a szemét a képernyőről, higgadtabban folytatta. - Édesem, hozd már a vacsorát, farkaséhes vagyok!

Melinda előszedte a tányérokat, az evőeszközöket az ebédlőszekrényből, gusztusosan kitálalt mindent, majd szépen tálcára pakolta a vacsorát, és maga is letelepedett a tévé elé. A meccs nem nagyon érdekelte, de azon nevetnie kellett, hogy a párja micsoda extázisban meredt a képernyőre. - Ilyenkor ennek az okos pasasnak kiürül az agya, és focilabdává változik a feje - gondolta, majd amikor egy pohár borocskával is megkoronázták a vacsorát, a férjéhez fordult.

- Még nem voltam a konyhában. Mit találok ott? - kérdezte óvatosan, mire a férfi egy másodpercre megszakította a foci élvezetét. - Hát maradt egy kis kupleráj... -, de csak azért, mert telefonáltál, hogy menjek érted...

Melinda belépett a konyhába, és következő percben majdnem elejtette a tányérokat. Tájkép csata után... A konyhaasztalon kiborult a zsemlemorzsa, folyt a tojás, szétszóródott a liszt, kiömlött a tzatzikihez használt joghurt maradéka, a húsvágódeszka koszosan darvadozott a gáztűzhely közepén, és annyi lábos meg tál volt piszkos, mintha egy tizenkét személyes ebéd készült volna.

- Atyaúristen, mi van itt!? - kiabálta Melinda.

- Góól! - ordította válaszul a férje a nappaliból. - Három góllal vezet a Bayern!

Ebben a percben megcsörrent a telefon. A felnőtt lánya hívta idegesen. - Anyu, egész este hívogattalak benneteket, de nem vetted fel! - Színházban voltunk, kislányom - felelte ő fakó hangon.

- Anyu, mi bajod? - kérdezte a lánya aggódva.

- Ó, semmi, csak apád vacsorát készített, és most, ezen az éjszakai órán állok neki a romok eltakarításának.

- Anyu, értékeld, hogy főzött! Apu csodálatos. Az én Bálintom be sem teszi a lábát a konyhába. Mindig mondtam, hogy a ti házasságotok a legjobb a világon!

- Igazad van kislányom, ez a világ legjobb házassága - felelte Melinda, miközben újból felharsant a nappaliból a férje ordítása.

- Góóól! A Bayern berúgta a negyediket!