A lelki érem két oldala

Lelki egészség vagy betegség?

1. / 2 oldal


Szerző: Hajós Anett, pszichológus
2007. július 7. | Forrás:  HáziPatika.com

Mi egészséges, és mi nem, ha a lelkünkről van szó? A válasz nem egyszerű. A lelki egészség és betegség között nem húzható éles határ. Meghatározza idő, hely, kultúra, és aki megmondja. Őrült vagy zseni? Normális vagy nem? Attól függ...

Hol húzódik a határ a lelki egészség és lelki betegség között? Néha a válasz viszonylag egyszerű. Van azonban, hogy nem. Azok, akik hangokat hallanak, valószínűleg skizofréniában szenvednek. Azok pedig, akik egyszer nagyszabású terveket szőnek, árad belőlük a jókedv; máskor pedig mély depresszióba esnek, bipoláris zavarban szenvednek. De sokkal gyakoribb, hogy a válasz kevésbé egyértelmű. Ha nem tud nyilvánosan beszédet tartani, az azt jelenti, hogy valamilyen kórban szenved, vagy egész egyszerűen izgulós típus? Ha szomorú és kedvetlen, csupán múló rossz hangulattal küzd, vagy már érett depressziója van, mely gyógykezelést igényel?
Tulajdonképpen mi és meddig normális?

Ki, mikor és hol

Meghatározni, mi a normális, és mi nem, igencsak bonyolult. A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek évszázadok óta küzdenek a kérdés megválaszolásáért, de a normális és abnormális közti határ ma is nagyon életlen. Hogy mi a normális, leggyakrabban attól függ, ki határozza meg, és gyakran egy bizonyos kultúra értékítéletében gyökerezik. Sőt egy adott kultúrán belül is koronként változhat, különösképpen újonnan kialakuló társadalmi értékek, elvárások hatására. A fejlődő orvostudomány és a kutatások szintén változásokat eredményezhetnek a megítélésben. Van egy dolog, ami megnehezíti, hogy hatért húzzunk a normális és abnormális lelki egészség között. Ez pedig az, hogy nem lehet mérni. Nincs MRI vagy vérvizsgálat a kényszerbetegségre, nincs ultrahang a depresszióra, nincs röntgen a bipoláris zavarra. Ez nem azt jelenti, hogy a pszichiátriai betegségek ne lennének biológiailag meghatározottak - mert igenis az agyban lejátszódó kémiai változásokhoz kötöttek, és a tudósok igyekeznek is ezeket a változásokat vizuálisan is feltérképezni. De egyelőre nincs fiziológiai diagnosztika a mentális betegségekre.

Definíció és diagnosztika

Laborvizsgálatok és diagnosztikai mérőműszerek helyett a lelki egészséggel foglalkozó szakemberek a lélek betegségeit a tünetek és az általuk okozott funkcionális károsodások alapján diagnosztizálják. A funkcionális károsodás a mindennapi feladatok ellátásának képtelenségét jelenti, ilyen például a fürdés vagy a munkába járás. A tünetek külső megfigyelő számára is láthatóak, gondoljunk például a nyugtalanságra, a szapora légzésre. Persze a tünetek között vannak szubjektívek is, hisz "csak" a szenvedő alany érzi magát például lehangoltnak vagy reményvesztettnek. A lélek betegségei rendszerint az alábbi összetevőkben mutatkoznak meg:
  • viselkedésben, mint például állandó kézmosás;
  • érzésekben, mint a szomorúság;
  • gondolatokban, mint a téveszmék (például, hogy a televízióból irányítanak);
  • fiziológiai válaszokban, mint az izzadás.
A tünetek és az általuk okozott funkcionális károsodások felsorolását megtaláljuk a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (DSM: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), mely több mint 300 pszichiátriai betegséget ír le s tesz ezáltal diagnosztizálhatóvá. A kézikönyvet az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA: American Psychiatric Association) dolgozta ki, 1952-ben adták ki először, és azóta több átdolgozott kiadás született. Miért fontos, hogy különbséget tegyünk normális és abnormális között? Miért kell címkéznünk embereket, ami végtére is stigmatizáló? Miért van szükség speciális diagnózisra? Az egyik ok az, hogy az egészségbiztosító a diagnózis és az annak megfelelő szakellátás után fizet. De ennél még fontosabb: ahhoz, hogy a megfelelő kezelés biztosítható legyen, tudnunk kell, mit kell kezelni - ha kell egyáltalán.

Tünetek széles palettája

Hogyan döntik el a lelki egészséggel foglalkozó szakemberek, hogy a tünetek és a működészavar, melyek a páciensnél fennállnak, kórosnak tekinthetőek-e? Általában a következőket veszik figyelembe:
  • A páciens beszámolója. Ahogyan a páciens "megéli" gondolatait, viselkedését, érzéseit, segíthet meghatározni, mi a normális az ő esetében. Így feltárható, hogy mindennapi megküzdési stratégiái megfelelőek-e, vagy képtelen mindennapi dolgok véghezviteléhez, illetve egyáltalán nem is érdeklik olyan dolgok, amik korábban igen. Ha Ön depressziós, a mosatlan edények felhalmozódhatnak, előfordulhat, hogy napokig nem fürdik, izolálódik a környezetétől, elveszíti érdeklődését, képtelen örülni, fáradt és erőtlen. Ha ezek a tünetek fennállnak, érzékelni fogja, hogy ezek az érzések és viselkedések eltérőek a normálistól. Észre fogja venni, hogy valami nem stimmel.
  • Mások megfigyelései. A saját megfigyelései szubjektívek. Viselkedése és az, ahogyan a mindennapokban "működik", csak külső megfigyelők segítségével értékelhető igazán pontosan. Az Ön számára az élete tökéletesnek, normálisnak vagy éppen tipikusnak tűnhet, de a környezetében élők ugyanazt szokatlannak, különösnek vélhetik. Így van ez általában a skizofrénia esetében is. Aki skizofréniában szenved, általában hallucinációk gyötrik - hangokat hall, és beszélget is a csak őáltala hallott személyekkel -, mindeközben pedig meg van róla győződve, hogy mindez a normál valóság része. A szemtanúk számára ez a viselkedés persze abnormálisnak tűnhet.
  • Társadalmi normák. A normális viselkedés és gondolkodás gyakran a kultúra által is erősen meghatározott. Így ami egyik kultúrában elfogadott, az egy másikban nem normálisnak tűnhet. Társalgást folytatni olyan hangokkal, amelyeket csak Ön hall, a skizofrénia egyik tünete a nyugati kultúrákban. De az ilyen típusú hallucinációk egyes kultúrákban a normál vallásos tapasztalatszerzés részei. Van úgy, hogy valami elfogadható egy családon belül, de azon kívül nem. Például a figyelemhiány, hiperaktivitás (ADHD: Attention Deficit Hyperactivity Disorder) az iskolai környezetben elfogadhatatlan lehet, míg az otthoni környezetben normális és könnyebben elfogadható.
  • Statisztika. Normális általában az, ami statisztikailag átlagos. A legtöbb ember az átlagba tartozik, míg vannak, akik kívül esnek ezen a tartományon.

1. / 2 oldal

A cikk folytatódik

előző oldal

1. oldal2. oldal

teljes cikk megjelenítése

Szerző:Forrás:Megjelent:
Hajós Anett, pszichológusHáziPatika.com2007. július 7.


Egészség témájú olvasnivalók a weben

Cikkajánló

Témakör: Egészség

Gyógyszerszedés buktatókkal

Rendesen beveszi a kalciumot, s mégsem használ csontjainak? Pedig előfordulhat, mert gyógyszereink és ételeink között is felléphetnek olyan kölcsönhatások, amelyek akadályozhatják az eredményes kezelést.

tovább

Praktikák:

Gyógynövénytár

Gyógynövénytár
tovább

Tippek:

A sport és testedzés a legjobb immunrendszer-erősítő! Mozogjon rendszeresen! Csak arra ügyeljen, hogy megizzadt állapotban ne menjen hidegre, és vegyen magára pulóvert, míg lehűl! Még jobb egy meleg zuhanyozás!

Tesztajánló

Asztma-kontroll teszt

Ön asztmás, és szeretné tudni, milyen mértékben van kézben tartva a betegsége? Tesztünk segítségével ezt könnyen megtudhatja!

Kapcsolódó cikkeink

Szponzorált hirdetések