1. tévhit: Az álmatlanságnak mindig lelki oka van.

A leggyakoribb ok valóban a szorongás, a nyugtalanság, a depresszió, de ez távolról sem jelenti azt, hogy más nem is lehet. Rengeteg fizikai, környezeti ok is kiválthat hosszabb-rövidebb időre álmatlanságot, az alkalmi légzési problémáktól, amilyen például az orrdugulás, egészen a zavaró környezeti hatásokig, amilyen a szokatlan fény vagy zaj, illetve szokásoktól való kényszerű eltérés, ilyen lehet például a tisztálkodási lehetőségek megváltozása egy utazás alkalmával. Bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is felléphet álmatlanság. Ilyenkor még az is előadódhat, hogy a zavaró körülményeket sikerül kiküszöbölni, de az álmatlanság utána is megmarad valameddig.

2. tévhit: Egész éjjel le sem hunyja a szemét.

Mindenkivel előfordult már egyszer-kétszer élete során, hogy reggel megesküdött volna, egy szemhunyásnyit sem aludt egész éjszaka. Az esetek döntő többségében ez persze nem igaz, látszatálmatlanság, pszeudoinszomnia a jelenség neve, amikor álmunkban valami okból - egy lelkünket felkavaró esemény, egy komoly probléma miatt - az alvás alatt olyan intenzív mentális tevékenységet folytat agyunk, hogy felébredve úgy érezzük, ébren töltöttük az alvásidőt.

3. tévhit: Az álmatlanságra való hajlam örökölhető.

Még ha összes felmenője álmatlanságban szenvedett is generációkra visszamenőleg, az sem jelenti azt, hogy biztosan így lesz ez az ön esetében. Megállapítható, hogy lehet örökölni a hajlamot bizonyos olyan jellemzőkre, amelyek főszerepet játszhatnak az álmatlanság kialakulásában, ilyen lehet például a fokozott stresszérzékenység. De maga az álmatlanság a gének útján nem ragadhat át az utódokra.

4. tévhit: A szieszta segít megszabadulni az álmatlanságtól.

Szunyókálni egyet ebéd után vagy a szokásosnál korábban aludni térni mindenképpen üdvös dolog egy átvirrasztott éjszaka másnapján - feltéve, hogy annak oka bármi más volt, csak nem álmatlanság. Súlyos tévedés összekeverni egymással az álmatlanságot és a kialvatlanságot. Az álmatlanságra éppen az a jellemző, hogy minél inkább akarna az ember aludni, annál kevésbé sikerül. Makacs esetben előbb-utóbb szakember segítségét kell kérni, hogy fény derüljön a baj okára, és ezzel megnyíljon az út a megoldás felé.

5. tévhit: A tévénézés vagy egy jó könyv segít elaludni.

Rengeteg recept született ennek a roppant kellemetlen jelenségnek a kiküszöbölésére. Szerencsés esetben ki-ki megtalálja azt, ami be is válik neki, és beépíti az esti lefekvés szokásrendjébe. Ha például nem érdekli, amit a tévében lát, lehet, hogy unalmában elalszik, de mi van akkor, ha tudni akarja a történet végét, és a kíváncsiság ébren tartja? Egy könyv is lehet olyan lebilincselő, hogy csak a hajnal első sugarai térítik vissza saját valóságába az olvasóját.

6. tévhit: Egy kis pohár alkohol álomba ringat.

Némely alkoholos ital, például a bor vagy a konyak valóban elálmosít, ez mégsem ajánlható megoldás. Az alkohol rossz altató, akinek a vérében ott kering, annak nyugtalan az álma, és gyakran felriad.

7. tévhit: Az alvászavarokhoz hozzá lehet szokni.

Veszélyes tévedés azt hinni, hogy a szervezet előbb-utóbb hozzáedződik az álmatlansághoz. Ha az álmatlanság nem múlik el magától, kezdeni kell vele valamit, mert megterheli a szervezetet, amely az alvásadósságot magán kénytelen behajtani. A kimerült szervezet védtelen. Az álmatlanság, az alvászavarok ugyanúgy szakszerű kezelést igényelnek, mint egyéb testi és lelki bajaink.